írta: én (Ayumi)
szereplők: Bill, Tom
figyelmeztetés: TWC, slash
korhatár: 18 (mondjuk még én sem vagyok annyi, szóval ez csak a tartalomra utal)
- Bill, gyere, menjünk! – szól Tom, mire én készségesen teljesítem a kérését. Egyrészt már abszolút hozzászoktam, hogy ha akar valamit azt én megcsinálom, másrészről pedig már én is unom ezt a bulit. Elég lapos, bár nem akarom megsérteni Davidet. Sajnos az Ő partijai valamiért mindig unalmasabbak, mint a többi. Pedig nagyon igyekszik szegény... na, de mindegy. Ez van.
Gyorsan elköszönök a haveroktól, majd már repülök is Tom karjaiba. Szó szerint, úgyanis sikerül kicsit megbotlanom, valószínűleg az előttem elterülő Georgban. Vajon mi baja van? Talán dobta a csaja? Lehet, majd holnap megkérdezem, most nincs abban az állapotban, hogy beszélni lehessen vele. Azért felsegítem és leültetem egy székre, majd visszafordulok Tomhoz.
- Mehetünk. – mosolygok rá, majd el is hagyjuk az épületet.
- Georgnak mi baja? – kérdezi miután beszállunk a kocsiba. Ő ül a volánhoz, elvégre az Ő kocsijával jöttünk és amúgy se ivott valami sokat, ahogy láttam, csak mikor koccintottunk. Közben el is indulunk.
- Nem tudom. Majd holnap megkérdezem tőle. Mostanában nem jönnek ki valami jól a barátnőjével, tudod, és... hát ki tudja? Ráadásul nem rég halt meg a nagypapája. Nem irigylem szegényt. – mondom kicsit elgondolkodva, majd sóhajtok egyet és kinézek az ablakon.
- Én se túlságosan. – húzza kicsit el a száját miközben válaszol, aztán hazáig meg se szólalunk. De igazából ez nem zavar. Nem mindig van szűkségünk beszédre, hogy megértsük egymást. Ez így van már mióta megszülettünk és örülök neki. De végülis ki ne örülne egy olyan személynek az életében, akinek mindent elmondhat, bízhat benne, és mindennél jobban szeretheti, azzal a tudattal, hogy a másik is így érez iránta? Na ugye, hogy mindenki örülne neki?!
Mikor hazaérünk csak csendben kiszállunk az autóból és bemegyünk a házba. Tom a konyhába megy, én pedig a nappaliba és ledobom magam a kanapéra. Kicsit elfáradtam ma. Egész délelőtt fotózásunk volt, délután meg be kellett mennünk az egyik tv-hez egy beszélgetős műsorba, ahol mindenféle hülye kérdést tettek fel szokás szerint, én meg már megint köpni-nyelni nem tudtam mikor meghallottam őket. Muszáj mindig nekem válaszolni rájuk? Bár még mindig jobb, mintha Tom tenné. Az én válaszaim legalább nem adnak okot szerencsétlen műsorvezetőnek az ablakon kiugrásra. Bár igazából megértem Tom felfogását: hülye kérdés, hülye válasz. Igen, ennyi. De ha fenn akarjuk tartani a rajongóink érdeklődését, akkor azért nem árt pár értelmes mondatot is kinyögni ezekben a műsorokban, az interjúkról meg már ne is beszéljünk.
- Tessék, csináltam neked teát. – rak le az én drága bátyám elém egy csészét, és most ezért imádom...meg úgy amúgy is. Közben leül velem szemben a fotelra.
- Köszi – hálálkodok, majd beleiszok a teámba. Hm, fehér tea. A kedvencem. Szeretem, h ilyen figyelmes. Néha nem is tudom, hogy mihez kezdenék a gondoskodása nélkül.
Megiszogatjuk a teánkat, közben pedig beszélgetünk, majd egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy ideül mellém és átkarolja a vállam.
- Szeretnél valamit? – kérdezem, de nem válaszol, csak még közelebb húz magához és összeérinti ajkaink. És akkor most jön a kérdés, hogy ezt miért csinálja, és hogy én ezen vajon miért nem lepődök meg? Valamiért egyáltalán nem tartom furának a helyzetet. A neme nem zavar, tekintve, hogy a fiúkat (is) szeretem, és ha jól tudom, Ő sem túl konzervatív ezen a téren. És hogy őszinte legyek, azon se vagyok megütközve, hogy a testvérem. Valamiért nagyon természetesnek hat, hogy most így, egymást ölelve csókolózunk a nappali közepén. Igen, csókolózunk, hisz szinte azonnal visszacsókoltam. Miután Ő ezt érzékelte, ráharapott az alsó ajkamra – persze csak gyengéden – mire én készségesen adtam meg neki az engedélyt a szám feltérképezésére. Hogy miért csinálja, vagy hogy én miért csinálom, nem tudom, viszont jól esik, és a vágy, amit most iránta érzek sokkal nagyobb, mint a lelkiismeret furdalásom, amiért ezt vele teszem.
Csókunk kezd egyre vadabb lenni. Kezeivel a combom és a felsőtestem térképezi fel, miközben hátradönt a kanapén. Én ezalatt befont, fekete tincsei közé vezetem ujjaim és néha jól beléjük is markolok, mikor az érzékenyebb testrészeimet simogatja. Valamiért jól esik minden érintése és cseppet se kívánom, hogy abbahagyja.
A levegőhiány viszont végül véget vet a kis nyelvcsatánknak, és pihegve válunk el egymástól, miután azért még játékosan nyom egy puszit az ajkaimra.
- Thom... – sóhajtom és közben vággyal teli csokiszínű szemeibe nézek.
- Szeretnéd, h folytassuk? – teszi fel kérdését az ajkaimra suttogva, és miután én bólintok, azonnal újra egyesíti őket egy szenvedélyes csókban. Ez kicsit másabb, mint az előző. Vadabb és ebbe már tényleg nincsenek gátlások. Most igazán örülnék neki, ha nem lenne ilyen bonyolult cipzárja a felsőjének, mert akkor zavartalanul le tudnám venni róla, de így... Persze, hogy most kellett neki ilyet felhúzni! Egyébként tök egyszerű ruhákat szokott hordani, akkor most miért?
Viszont szerencsére, mintha csak olvasna a gondolataimban, megszakítja a csókot és szépen elkezdi leszedni rólam a felsőmet. Sajnálatos módon ezt se lehet a szokásos módón levenni, mindegyik gombbal kell játszani vagy fél órát, hogy eredményt érjünk el nála, ezért inkább én is besegítek neki. Így meg is vagyunk vele pár perc alatt – mondanom sem kell, hogy én majdnem beleőrültem abba a pár percbe – és jöhet is az ő felsője. Fogalmam sincs, hogy mit kellene ezzel a cipzárral csinálni… Cipzár ez egyáltalán? Jó, inkább én nem nyúlok hozzá. Aha, le kell húzni! Nagyon okos vagy, Bill. Oké, de azt azért tegyük hozzá, hogy nem a szokásos módon működik, és egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy átlagos cipzár... De szerencsére ez gyorsabban megvan, mint az enyém, és miután ez is a szoba egyik sarkában landol, végre folytathatjuk a már megkezdett tevékenységünk. Először is a csókot, majd miután ismét elfogy a levegőnk, Tom a nyakam kezdi el kényeztetni. Pár gyengéd puszi után a fogait is bevonja a játékba, majd egy helyen jól meg is szívja. Én ezalatt csillagokat látok, főleg, hogy közben a kezével megtalálta az ágyékom és pár igencsak határozott mozdulattal meg is simogatta azt - persze egyenlőre csak a nacimon keresztül. Jutalmul én szorgalmasan gyögdécselek is neki, és közben a felsőtestét simogatom, itt-ott a körmeim segítségével. Ahogy látom, ez csak még jobban feltüzeli és már komolyan nem bír magával.
Miközben a kulcs csontom harapdálja, már a nacim sliccével játszadozik és miután sikeresen lehúzza, kicsit eltávolodik tőlem és a boxeremmel együtt lerántja rólam a zavaró ruhadarabokat. Én erre azért kicsit zavarba jövök, és pirulva elfordítom róla a tekintetem.
- Ne legyél zavarban, Drágám! Gyönyörű vagy. – mondja mosolyogva, majd újra közelebb hajol hozzám és most gyengéden csókol meg. Ettől kicsit megnyugszom, és örömmel viszonzom csókját. Miután egy időre végzünk egymás szájának tanulmányozásával, Tom folytatja kényeztetésem és most a mellbimbóim veszi célba. Először pár gyengéd csókot lehel a jobbra – megjegyzem, h én már ettől el tudnék élvezni – majd a nyelvét is bevonja a játékba, játékosan köröket ír le vele, aztán végül jól meg is szívja. Én közben folyamatosan sóhajtozok és nyöszörgök. Kezd elhomályosodni a körülöttem lévő világ. Lassan semmit sem érzékelek belőle az épp engem kényeztető kezek gazdáit kivéve. Érzem, h a vérem gyorsabban áramlik az ereimben és hogy a vágy teljesen az uralmába kerít. Akarlak...Tom...
Most a hasamat kényezteti gyengéd csókokkal, miközben ráfog merevedésemre és elkezdi rajta mozgatni a kezét. Jó ég! Ez olyan földöntúli érzés, mintha még sose lettem volna senkivel. És még csak a kezével csinálja! De nem sokáig. Hamar végez a hasam feltérképezésével és elér férfiasságomhoz. Ekkor felpillant rám és elmosolyodik. El tudom képzelni, hogyan nézhetek. Mint valami árva kiscica...
- Nyugi. Mondták már neked, hogy szex közben vagy a legszebb? – kúszik fel hozzám egy gyengéd csókra, majd miután elválnak ajkaink, visszatér erekciómhoz, először csak pár puszit nyom rá, majd nyalogatni kezdi, aztán a szájába veszi és a fejét mozgatva kényeztet tovább. Én újra megismerkedek a csillagokkal, miközben igencsak hangosan nyögdécselek. Már nem kell sok, hogy elmenjek, de nem akarok, majd Tommal együtt.
- Tom... nhe... e...elh ...fogokh – húh, még jó, hogy olvas a gondolataimban. Abba is hagyja a szájával való kényeztetésem, majd felmosolyog rám, és közben elkezd keresgélni valamit a kanapé mellett lévő gardrób egyik fiókjában. Pár pillanat múlva meg is találja és elő is feszi a kis tégelyt... hogy mit? Mégis miért volt az eddig ott?
- Mióta van az ott? – kérdezem, de nem feddően, inkább csak érdeklődve.
- Hát...Már elég régóta...viszonylag... – feleli mosolyogva majd újra egyesíti ajkaink egy édes, és vad csókban. Oh, te jó ég! Hogy milyen jól tud csókolni!
Ez után magáról is leveszi a nacit és a boxert is, nekem pedig megint eláll a szavam. Tom tényleg tökéletes!
- Na mi az? Csak nem tetszem meztelenül? – térdel vissza kuncogva a kanapéra, nekem meg persze sikerül zavarba jönnöm.
- Ne..Neeem...vagyis DE! csak...öhm... – erre elmosolyodik, majd lecsavarja az előbb szerzett kis tégely tetejét és bekeni vele 2 ujját. Én kicsit széjjelebb rakom a lábaim, mire Ő az egyik ujjával belém hatol. Nem fáj. Voltam már fiúval. Ráadásul az első nem is volt olyan gyengéd, mint Tom. De mindegy. Tudom, így legalább megnyugszik, hogy nem okoz nekem fájdalmat majd mikor már mással lesz bennem. Még vár egy kicsit, aztán a második ujjával is csatlakozik az elsőhöz, miközben a nyakam puszilgatja.
Hogy őszinte legyek, jól esik, hogy ilyen gyengéd, viszont kezd elfogyni a türelmem.
- Tom, erre semmi szükség.
- Tudom, de szeretnék biztos lenni benne, hogy nem fog fájni neked.
- Ok, de most már tényleg elég lesz. – mosolygok rá, mire Ő csak megforgatja szemeit.
- Jól van, jól van. – sóhajtja, majd az ujjait el is távolítja belőlem és egy egészen más dolgot csúsztat a helyükre. Mindketten jólesően felnyögünk, szerintem én még a körmeim is belemélyesztettem egy kicsit a hátába... na, de nem baj. Nem panaszkodik. Tudom, hogy szereti kicsit keményebben. Kis mazoista. De imádom!
Kicsit még vár, nem kezd el mindjárt mozogni, én meg már komolyan meg fogok őrülni! Ö hogy bírja ilyen sokáig? Na, jó! Hát, ha még mindig nem...Egy gyors mozdulattal megfordítom magunkat, így most Ő pislog alattam. Kicsit meglepődött. Nem baj. Annál jobb. Legalább nincs ideje tiltakozni.
El is kezdek mozogni, először csak lassan, majd ahogy a szívverésem gyorsul, úgy a tempót is gyorsítom. Ez mindkettőnkből igencsak mély sóhajokat csalogat ki.
Lehajolok hozzá és adok pár puszit az ajkaira és a pofijára is. Ő a hátam és a fenekem simogatja – megjegyzem az utóbbiba néha bele is markol – ezzel engem egyre az orgazmus felé sodorva. Már komolyan ott tartok, h nem bírom tovább, mikor hírtelen megfordít minket, így most megint én vagyok alul. Szerencsére most eszébe sem jut megállni, folytatja a mozgást, ugyan abban a tempóban, mint én abbahagytam. Már komolyan nem bírom sokáig, főleg, h közben megtalálta a férfiasságom is, és el is kezdett vele játszadozni. Mikor pedig eltalálja azt a pontomat, nekem végem. Az orgazmus tűzviharként járja át az egész testem. Hallom még valahonnan messziről Tom kéjes nyögését, de aztán a csend mindent betemet.
Miután kicsit magamhoz térek észreveszem, hogy Ő rajtam fekve kapkod levegő után, én pedig szorosan ölelve próbálom visszanyerni a normál légzésemet. Ez pár perc múlva mindkettőnknek sikerül, és ekkor feltápászkodik, és ki is csúszik belőlem, majd újra közelebb hajol, és megcsókol. Ez most sokkal gyengédebb, mint az eddigi csókjaink. Tele van szeretettel és törődéssel. Nagyon jól esik. Eddig nem csókolt így meg senki. Jaj, h mit kezdenék én nélküled, Tom?!
- Szeretlek. – leheli ajkaimra, miután elválunk egymástól, majd az arcomra is ad egy puszit. Én erre elmosolyodom, miközben fekete tincseivel kezdek játszadozni.
- Én is szeretlek. – sóhajtom, mikor ismét a nyakamat kezdi csókolgatni. – de mi lenne, ha ezt fent folytatnánk a hálóban? Ott kényelmesebb. – mosolygok rá sokat sejtetően, Ő pedig veszi a lapot, le is mászik rólam, és megfogva a kezem engem is felhúz. Ezek után nem törődve azzal, hogy teljesen meztelenek vagyunk, felsétálunk a hálóba, és magunkra zárjuk az ajtót.
Igazából lehet, hogy normális esetben zavarnia kéne, hogy a testvérem vagy, Tom, és ezt csinálom veled, hogy így érzek irántad, hogy úgy szeretlek, ahogy nem lenne szabad, de nem zavar. Nem zavar, mert téged szeretlek a világon a legjobban és tudom, hogy melletted boldog leszek. Hogy mindketten boldogok leszünk.
Na? Na? Na? Érdemes felraknom a második részt?
Hülye kéréseid vannak lányom... még szép,hogy érdemes felraknod a következő részt :D
VálaszTörlésÉn legalábbis nagyon kíváncsi vagyok rá :)