2010. július 21., szerda
Dij! ^.^
KKöszönöm szépen a díjat Eva Kaulitz-nak és Molly-nak. Komolyan mondom, kezdem úgy érezni, hogy meg sem érdemlem azt a sok díjat tőletek.
Miért szeretem a TH-t?:
Hát... Igazából nagyon bonyolult megfogalmazni, hogy mi fogott meg ebben a négy fiúban már több, mint négy éve, inkább elmesélem, hogy mi történt tegnap: Este nagyon összevesztem apummal, persze tökre nekem volt igazam. Ennek ellenére természetesen le lett ordibálva a fejem, aztán el lettem küldve a szobámba. Már kb. fél órája az ágyamon ülve bőgtem, mikor az egyik TH-s poszterre tévedt a tekintetem, melyen Bill és Tom édesen mosolyog. Pár pillanat múlva azt vettem észre, hogy már nem is sírok, sőt, el is mosolyodtam, mikor eszembe jutott egy kép erről a lökött énekesről, ahol történetesen egy női felső van rajta, de mivel Ő Bill Kaulitz, ezért még abban sem nézett ki furán. És pont azt szeretem bennük. Hogy erőt adnak. Elég rájuk gondolnom és máris jobb kedvem lesz. Bill hangja pedig felér egy erős hipnózissal. Ha hallgatom, nem tudok semmi másra figyelni a dalszövegek őszinte üzenetén kívül. Szerintem pedig pont ez a fontos a zenében.
Akiknek tovább adom:
- Molly
- Eva Kaulitz
- Slash
- Erika Ino
- Dinn
- Potka (az öcsém)
- Ada
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gratulálok a díjhoz:) és hidd el...megérdemled :)
VálaszTörlésElolvastam ezt a kis történetet, és nagyon aranyos volt... vagyis nem is aranyos, hanem ... inkább szép:)
Ilyen egy igazi rajongó... nem az, aki pl. egy klipben csak azt nézi, hogy mennyire néznek ki jól a bandatagok, hanem az aki odafigyel a dal mondanivalójára...és te ilyen vagy, és ezért érdemled meg ezt a díjat. De persze, nem csak ezt... a többit is megérdemelted :)
Aishiteru~~~