Ébresztő

Na, ahogy ígértem, itt van az esti kikapcsolódás második része, csak mivel a cím már nem passzolt, megváltoztattam. Ennek a történetnek elvileg ez az utolsó része, de ha nagyon akarjátok, akkor írok neki egy harmadik részt, mert vannak még ötleteim. De inkább nem is húzom tovább az időt, mert tudom, hogy már voltak nagyon kiéhezettek (ugye Slash?), ráadásul az is kiderül, hogy Bill is ugyan olyan mazohista, mint Tom, de attől függetlenül szeretik egymást. ^.^ Jó olvasást!

Ébresztő

- Jó reggelt, Tomi! – mosolyog rám az én édesem, mikor végre nekem is sikerül felnyitnom pilláim.

- Neked is, Szerelmem – nyomok egy kis puszit az arcára, mire kicsit elpirul. Öhm... bár ha jobban belegondolok akkor inkább az tűnik logikusnak, hogy a szerelmem megszólításra szökött kicsit több vér abba a gyönyörű pofijába. Kis drága! Többek között ezért is imádom ennyire. Mert végtelenül ártatlan. Egy kis angyal… Aki az ágyban igazi démonná változik – mint az tegnap ki is derült.

- Juj, Tom, ma együtt lehetünk egész nap. Mit csinálunk? – kérdezi csillogó szemekkel, amire én csak mosolyogni tudok.

- Hmm... Zárjuk be az ajtót és szeretkezzünk egész nap – mondom, miközben perverzen rákacsintok, Ő pedig megint elpirul.

- Na, olyan vagy! Azt majd csináljuk este – megint pirul. – De most... Esetleg... Ühm... – gondolkozik el a mutatóujját a szájához emelve, és a mennyezetet tanulmányozva.

- Régen voltunk már a galériában. 

- Úh, tényleg. Azóta nem is voltunk ott, hogy... – halkul el a hangja és zavartan pillant rám. Tisztában vagyok vele, hogy most miért szeppent meg egy kicsit, és imádom is, amiért ilyen figyelmes, de azon már túlléptem. Bár nehéz volt, de már másfél éve, hogy az történt. El kellett fogadnom. És szerencsére, Bill, melletted nem is volt olyan nehéz.

- Nyugi, már sikerült túllépnem rajta. Naomi sokat jelentett nekem, de azt, hogy akkor Ő belehalt abba a balesetbe, nevezhetjük akár a Sorsnak is. Talán így kellett történnie. Mert ha nem, akkor valószínűleg még mindig vele lennék, és meg se fordulna a fejemben, hogy irántad is érezhetek többet testvéri szeretetnél. Ne érts félre, ezzel nem azt akarom mondani, hogy azért szerettem beléd, mert nem volt erre alkalmasabb személy a környezetemben, egyszerűen csak annyira bele lennék zúgva még mindig Naomiba, hogy mást, aki talán jobban hozzám is illik, nem vennék észre. De már nem bánom, hogy így alakult. Téged szeretlek a világon a legjobban, és te jelented nekem a mindent. Persze nem feltétlenül lett volna szükséges ahhoz Naomi halála, hogy erre rájöjjek, viszont segített benne, az biztos – mondom kicsit elmerülve a gondolataimban, melyekből aztán egy gyengéd ölelés térít magamhoz.

- Ennek örülök. Akkor tényleg nem lenne baj, ha elmennénk? – kérdezi hozzámbújva, mire elmosolyodok. Hihetetlen, hogy mindig azzal van elfoglalva, hogy nekem a legjobb legyen.

- Nem, Édesem, nem baj, de még egy ilyen buta kérdés és eskü, egész nap a tv-t fogom bámulni itthon - ,,fenyegetem meg”, mire meg is szeppen és nem érti, hogy most miért mondtam ezt.

- De...Miért? – pislog rám nagyokat. 

- Olyan szép vagy ilyenkor – nyomok egy puszit a pofijára, majd szorosan magamhoz ölelem, és megvárom, míg elhelyezkedik ölemben. – Egyébként azért, mert mindig az van, amit én akarok. És ne mond hogy még nem vetted észre, tudom, hogy direkt csinálod. 

- Nem is...

- De igen

- Jó, lehet, de már úgy megszoktam, hogy te mondod meg, hogy mit csináljak és mit ne, hogy már észre sem veszem, ezért nem is zavar. Ha meg nagyon akarok valamit, arról úgy sem mondok le, ezt te is tudod, úgyhogy nincs para – mosolyog fel rám édesen, ami már megint elbűvöl, mint az este. Akkor is a mosolyod miatt nem bírtam magammal, Bill. De nem baj. Legalább már nem kell elfojtanom az érzéseim és nyíltan szerethetlek.

- Oké, de szeretném, ha ma te döntenéd el, hogy mit csináljunk. Úgyhogy ha tényleg szeretnél elmenni a galériába, akkor oda megyünk – adok egy puszit a homlokára, majd a pofijára, aztán arra a szexi és vadító nyakacskájára is. Erre őt rögtön kirázza a hideg és még szorosabban bújik hozzám, az ágyékát is teljesen az enyémnek nyomva – megjegyzem, ez valószínűleg nem tudatos, de ettől függetlenül nagyon izgató. Főleg, hogy még mocorog is hozzá. Kezdem úgy érezni, nem mostanában fogunk eljutni a galériába...

- Kicsim, muszáj neked ilyen ellenállhatatlanul édesnek lenned? – simítok végig arcán, mire Ő elmosolyodik, majd nyakamba hajtja buksiját.

- Szeretlek, Bill – mondom, miközben egyik ujjam gyengéden végighúzom gerincén, egyelőre csak a pólóján keresztül. Tudom, hogy neki a gyengédséggel lehet a legjobban elvenni az eszét. Szereti, ha kényeztetik, lágyan simogatják, szerelmes szavakat suttognak a fülébe. De mindenek felett azt is tudom, hogy az a legfontosabb neki, hogy olyan személlyel legyen együtt, akit szeret. Ezért is vagyok boldog, amiért a teste így reagál az érintéseimre.

- Tom, ne! – suttogja a fülembe, és még közelebb húzódik hozzám, bár eddig azt hittem, hogy ez fizikailag már képtelenség, de ebből is látszik, hogy szerelemben megszűnnek a határok…

- Mit ne, hm? – simítok végig orrommal a nyakán, majd ugyan abban a vonalban végigcsókolom puha bőrét. Érzem, hogy ettől kirázza a hideg, aminek örülök, hisz pont ez volt a cél.

- Ezt – tol kicsit távolabb magától, és kipirult pofival néz a szemembe. 

- Miért ne? Tudod meddig kellett várnom rá, hogy végre teljesen az enyém lehess? – ölelem szorosan magamhoz. – Soha többé nem fogom engedni senkinek, hogy hozzád érjen – suttogom a fülébe.

- Ugye azzal tisztában vagy, hogy amit az előbb mondtál, lehetetlen? – húzódik megint kicsit távolabb, hogy a szemembe tudjon nézni. 

- Na, jó. Georgnak, Gustavnak és Andy-nek megengedem, hogy barátilag hozzád nyúljanak, de csakis a jelenlétemben! – mondom komolyan, mire elmosolyodik és egy lágy puszit nyom a számra. 

- Nem kell féltékenynek lenned, Tom. Én egész eddigi életemben csakis a tiéd voltam – kezd el játszadozni egy hajtincsemmel.

- Nem is – nézek rá durcásan, és tudom, hogy tisztában van vele, most azokra a srácokra célzok, akikkel nem is olyan régen kavart, és közülük nem is egynek adta oda magát teljesen. 

- Igen, tényleg lefeküdtem pár sráccal előtted és tudom, hogy te ezt úgy veszed, hogy odaadtam magam nekik. Persze, ebben van is igazság. Tényleg odaadtam magam nekik. A testem. Mert a lelkem nem. Az egyikőjük sem kapta meg. Egyedül te. Mert azt tudnod kell, hogy eddig is mindenem a tiéd volt, kivéve a testem. De tegnap este már azt is neked adtam. Teljesen a tiéd vagyok, Tom. Más eddig sem érdekelt, azután meg pláne nem fog. És… - és ennyi volt. Mert nekem pont elég ennyi. Istenem, hogy lehet ilyen sok szép dolgot mondani egyszerre? Mástól ez nagyon nyálasan hangzott volna, de Tőled, Bill… – húzom közelebb magamhoz, majd ajkait az enyémekhez emelem. Először csak egy lágy csókot hintek rájuk, majd nyelvemmel gyengéden bebocsátást kérek közéjük, hogy nyelveink ismét vad táncba kezdhessenek egymással. Közben lassan hátradöntöm az ágyon és felé mászok, majd dereka fölé térdelek. Nem akarok ráülni, mert amilyen kis vékony, még összetörik itt nekem. Azt meg akár milyen meglepő is, nem akarom. Egészben van rá szűkségem.

Egyik kezemmel fekete tincsei közé túrok, a másikat pedig lassan végigvezetem egész felsőtestén, felülről lefelé haladva, majd mikor elérek az alvóspólója széléhez, benyúlok alá, megkeresem egyik mellbimbóját, aztán…Hm, pont azt találtam meg, amelyikben a piercing van. És mivel tudom, hogy milyen érzékeny rá a teste, ha valaki azt piszkálja, ezért természetesen elkezdem csinálni. A hatás persze nem marad el. Azonnal belenyög a csókba, majd ajkait elválasztja az enyémektől, és mély levegőket vesz. 

-Thom…nhe…ahh..ne cshináldh… - nyögi, majd alsóajkát kívánatosan beharapja. Ezt nem hiszem el! Biztos vagyok benne, hogy fogalma sincs róla, milyen gyönyörű így…és izgató. Na, lássuk csak! Ha jól emlékszem, a galéria este nyolcig nyitva van… - mosolyodok el kicsit perverzen, amit ez az angyalka észre is vesz.

- Thom…thénylegh… nheeh… - próbál meg ismét lebeszélni szándékomról, miközben természetesen nem hagyom békén a piercingjét. 

- Csak egy okot mondj, hogy miért ne – nyalok végig a nyakán, aztán egy csókot is adok rá. 

- Mhert…ahhh…- na, itt egy kicsit erősebben megmozgattam a kis karikát, és mivel nem úgy tűnik, hogy ne élvezné, ezért ajkaim még perverzebb mosolyra húzom, mint az előbb. Ez igazából már gonosznak is mondható. De úgyis tudja, hogy nem bántani akarom, hanem csak érezni magam körül a gyönyörű, felhevült testét, és addig kényeztetni, míg a gyönyör már elviselhetetlenné nem válik.

- Sajnálom, ez nem elég nyomós érv – hajolok közel pofijához, hogy közelről is belenézhessek vágytól csillogó szemeibe, és aztán ajkainkat ismét egy szenvedélyes csókban egyesítsem. El sem hiszem, hogy most képes lett volna abbahagyni, mikor érzem, hogy nem csak az én testem reagált elég intenzíven erre a pár percre ott lent, az ágyékom tájékán. Kis mazochista. De imádom. 

Miután elválnak ajkaink, nyomok még pár gyengéd puszit az arcára, hogy ne haragudjon, amiért gonosz vagyok, és nem hagyom abba, aztán lassan kezdek lefelé haladni testén. Végigcsókolom a nyakát, majd egy helyen jól meg is szívom, ami biztos, hogy meg fog látszani holnap, de hogy őszinte legyek, most ez érdekel a legkevésbé. Az viszont annál inkább leköti a figyelmem, hogy milyen gyönyörű hangot ad ki magából tevékenységem alatt. Ezért a hangért történetesen érdemes élni. 

Miután nyakával végzek, haladnék tovább, de valami megakadályoz benne. Mégis miért nem téptem én már eddig le róla azt a zavaró pólót? Na, de majd most bepótolom. Gyorsan lerángatom róla… Na jó, azért nem olyan durván, mert nem akarom, hogy megijedjen. Az előbb még meg tudtam volna állni, de már nem. 

Mikor észreveszi, hogy szerintem a felsője már teljesen feleslegessé vált, beletörődötten sóhajt egyet, majd kicsit megemeli felsőtestét, ezzel segítve nekem lehámozni róla azt az idegesítő izét. Innentől pedig tudom, hogy azt teszek vele, amit akarok. És mit is akarok? Hm… Aha! Semmi mást, csak szeretni. 

Apró csókokkal borítom be egész felsőtestét, miközben gyengéden simogatom immár fedetlen, selymes bőrét, és néha-néha még mindig kitérek piercinjére, amit pár nagyobb sóhajjal jutalmaz. Wááá, komolyan, ez a hang! Imádom! Bár talán még egy kicsit halk…

Haladnék tovább lefelé testén, de…hm…ajkaimmal megtaláltam másik mellbimbóját is, és csak nem hagyhatom ki az alkalmat! Nyomok gyorsan pár lágy puszit köré, aztán a számba veszem, és jól megszívom. Érzem, hogy gyorsabb lesz a légzése, és ez nagyon tetszik. Jutalomból pedig nem hagyom békén érzékeny testrészét, inkább fogaim közé veszem, és párszor gyengéden ráharapok, miközben persze a piercingjét sem hanyagolom el.  Komolyan mondom, annyira okos volt, hogy megcsináltatta azt a valamit! És végre elértem, hogy hangosan felnyögjön! 

Ezután igazából még mindig szívesen elszórakozgatnék mellkasánál, de nem akarom, hogy a többi testrésze elhanyagolva érezze magát, mert mindene megérdemli a kényeztetést. 

Tovább folyatatom felsőteste feltérképezését apró csókokkal, miközben egyre lefelé haladok, és az egyik kezem becsúsztatom immár elég szűkössé vált alsónacija alá, majd formás fenekénél megállapodok vele. Ez alatt pedig ajkaimmal is elértem boxere szélét, így közelebbről is meggyőződhetek róla, hogy az eddigi tevékenységem bizony nem maradt nyom nélkül, és elég kényelmetlen lehet azt a textildarabot még mindig az ágyéka körül tudni. És mivel mindennél jobban szeretem, és nem akarom, hogy kényelmetlenül érezze magát, gyorsan leszedem róla a testét borító utolsó ruhadarabot is. Bár ebben igazából nem csak az játszik közre, hogy mennyire jóindulatú vagyok, hanem az is, hogy gyönyörű teste van, és szerintem a legnagyobb bűn a világon, hogy fel szokott öltözni. Bár…más előtt öltözzön csak fel! Nem akarom, hogy rajtam kívül bárki is lássa, mennyire tökéletes. De ez szerintem sajnos ruhán keresztül is látszik…

Amint lehúzom róla az immár feleslegessé vált ruhadarabot, felsóhajt, ezzel tudtomra adva, hogy már épp ideje volt ezt meglépnem. Látom a szemében, hogy szeretné, ha végre rátérnénk a lényegre, viszont úgy döntöttem, hogy még mindig nem volt elég a gonoszkodásból, azért nem már kőkemény férfiassága felé hajolok, miután szétnyitom lábait és betérdelek közéjük, hanem kicsit lejjebb, és jobb combját kezdtem el csókolgatni lenről fölfelé haladva, aztán amikor már pont elérném legérzékenyebb pontját, jöhet a bal. Ezt a műveletet még megismétlem párszor, majd kicsit felegyenesedek és végignézek rajta. A teste már remeg a kéjtől és a lélegzete is akadozik. Kezeivel a lepedőt markolássza, szemeit pedig szorosan lecsukva tartja. A pofija szépen ki van pirulva, fekete tincsei pedig selyemként terülnek szét a lepedőn. Istenem, hogy lehet ilyen gyönyörű?! 

Arra viszont felnyitja pilláit, hogy abbahagytam épp aktuális tevékenységem és kérlelően néz a szemembe.

-Thom… - nyögi a vágytól mámoros hangon, buján csillogó szemekkel, mire elmosolyodok, aztán felkúszok hozzá egy lágy és érzéki csókra. Miután ajkaink elválnak egymástól, nyomok még pár apró puszit a pofijára aztán a nyakára is, közben pedig jobb kezemmel még utoljára végigsímítok egyik combján, aztán megkeresem férfiasságát, majd nem túl gyors ütemben mozgatni kezdem rajta a kezem. Miután viszont egy időre ismét végzek nyaka kényeztetésével, kezem az ajkaimmal váltom fel, és most már kicsit gyorsabb tempót kezdek diktálni. Munkámnak persze szinte azonnal meg is hallom jutalmát, úgyanis cseppet sem fogja vissza magát és hangosan nyögdécsel. Nagyon helyes, pont ezt akartam! Annyira felizgatni, hogy teljesen gátlástalanul adja a külvilág tudtára, hogy élvezi, amit vele teszek.

- Thom…ahhh…Thom… - hallom meg, ahogy a nemem nyögdécseli, és tudom, hogy ezzel azt akarja jelezni, hogy mindjárt elmegy. De nem érdekel. Nem hajolok el tőle, inkább kicsit gyorsabb tempóra váltok, aminek következményeképpen pár pillanat múlva teste megfeszül, és egy, az eddigieknél hangosabb nyögés kíséretében megérzem forró és édes élvezetét a számban. Hm, ennek még mindig ugyan olyan jó íze van, mint tegnap este. – mosolyodok el magamban, aztán ahelyett, hogy keresnék egy papírzsepit és kiköpném, inkább nyelek egy nagyot, így máris üressé válik a szám. 

- Thom… - mondja még mindig mámoros hangon, miközben mellkasa még mindig szaporán emelkedik és süllyed.

- Mond, Édes! – mászok közelebb pofijához és adok rá egy lágy puszit.

- Éhn…Éhn ish akharomh…nekedh… - néz a szemembe és látom a tekintetében, hogy komolyan gondolja, ezért miután gyorsan ledobálom magamról az alvóspólóm és a boxerem, hogy ezekkel később ne kelljen foglalkozni, helyet cserélünk. Most én fekszek és Ő térdel felettem. Gyengéden megcsókol, közben pedig simogatni kezdi felsőtestem. Miután a levegőhiány véget vet érzéki csókunknak, nyakamat kezdi el kényeztetni, puszilgatja, harapdálja. Ettől persze képtelen vagyok elfojtani pár halk sóhajt. Nagyszerűen csinálja. Ha ezt még pár percig folytatná, simán el tudnék élvezni. De szerencsére nem húzza túl sokáig az időt. Hamarosan kulccsontom vonalát csókolja végig, majd Ő is megtalálja mellbimbóim, és gondolom mint egy bosszúból, Ő is igen sokáig elidőzik náluk. Először a jobbat kezdi csókolgatni, aztán később meg is szívja párszor, miközben a balt ujjaival ingerli. Mikor úgy dönt, fordítva is megismétli a műveletet, én pedig ettől nem tudok semmi értelmeset csinálni, csak sóhajtozni és nyögdécselni, ami igazán nem szokásom, de nem tudom visszafogni magam.  Annyira más ezt Billel csinálni, mint bárki mással. Egyetlen könnyűvérű ribanc sem ér fel hozzá. A testem egyedül az Ő érintéseire reagál így. Ha most egy grupie csajszi lenne itt helyette, akkor csinálhatná bármeddig, amit most ez az angyalka, akkor sem lenne képes arra a szintre eljuttatni, ahova Bill egyetlen csókjától, vagy érintésétől eljutok. Ez egyszerűen hihetetlen!

Mint ahogy az az érzés is, melyet akkor érzek, mikor úgy gondolja, hogy egyelőre eleget kínzott, és mellkasomról lassan lefelé haladva áttér a lényegre – mert Ő nem olyan gonosz, mint én. Először csak pár nagyon gyengéd csókot kapok férfiasságomra, ajkai alig érintik a bőröm, majd nyalogatni kezdi, mintha csak egy nyalókát tartana a kezében. Komolyan mondom, megőrjít! De nagyon! Ahogy sikerül kicsit összeszednem magam, felnyitnom eddig csukva tartott pilláim és kicsit felkönyökölök, így látom, hogyan csinálja. Basszus, olyan természetesen és gyermeki ártatlansággal veszi a szájába a szerszámom, mintha komolyan csak nyalóka lenne. Pedig nem az! Kifejezetten érzékenyebben reagálok, ha ezt nyalogatják, mintha a nyalókámmal tennék ezt -  mert igen, szoktam nyalókázni… Cukrot is nem csak Billt. 

Ő viszont nem igazán törődik vele, hogy mocorgok alatta, inkább abbahagyja a játszadozást, és ajkai közé fogadja már igencsak kemény testrészem, amire az eddigieknél egy hangosabb és mélyebb nyögés a válaszom, közben pedig hátracsapom fejem, így az megint az ágyon pihen. Amint elkezdi fejét mozgatni, ugyan az a földönkívüli kéj kerít hatalmába, amely a tegnap este folyamán, és hogy egy kicsit csökkentsem a testem uraló remegést, jobb kezemmel belemarkolok fekete tincseibe – persze nem túl erősen – és csak reménykedek, hogy hamarosan abbahagyja, amit csinál, mert beszélni  most valahogy egyáltalán nem tudok, viszont nem így szeretnék elmenni. Nem az, hogy nem jó érzés, mert nincs ennél jobb az egész világon – ezt a sóhajaim és nyögéseim bizonyítják is – de azt akarom, hogy megint teljesen az enyém legyen. Érezni akarom a szűk kis testét magam körül, azt, ahogy remeg a kéjtől, és azt, ahogy a szíve együtt ver az enyémmel. Egyszerűen szűkségem van rá! Ha most nem kaphatnám meg, öngyilkos lennék, ez biztos!

De szerencsére Ő is azt érzi, amit én, így még pár pillanatig ajkaival kényeztet, aztán mikor megérzem, hogy ez abbamarad, kinyitom szemem, mire egy kipirult pofijú, térdelő Bill néz velem farkasszemet. Tekintetében vágy ég, buján mosolyog. Erre muszáj lehúznom magamhoz egy végtelenül szenvedélyes csókra, amit mohón viszonoz is. Ennek a mohóságnak viszont az a vége, hogy hamar kénytelenek vagyunk elszakadni egymástól, és levegőt venni, de utána persze ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Közben lassan felülök az ágy szélére, Bill pedig ágyékom fölé térdel, és miután ideiglenesen megint elszakadunk egymás ajkaitól, kicsit pimaszul elmosolyodik, majd az ölembe ül, ezzel teljesen magába fogadva férfiasságom. Én azonnal felnyögök az új, forró és szűk érzésre, viszont hamar tudatosul bennem, hogy ez neki nem lehetett valami kellemes. Komolyan mondom, hihetetlen! Se síkosító, se óvszer, se semmi! Hát basszus! Hogy lehet ilyen türelmetlen?

- Legalább kitágítottad magad? – kérdezem tőle komolyan, mert látom, hogy nem a kéjtől szorította össze szemeit. 

- Persze – mosolyog rám, miután kicsit összeszedi magát. 

- Tényleg? – húzom fel az egyik szemöldököm. 

- Nem – süti le egy pillanatra tekintetét, majd azonnal visszanéz rám. – De most már jó, csak először volt kicsit kellemetlen. 

- És nem gondolod, hogy gumival és sikosítóval kellemesebb lett volna? – puszilok bele nyakába, ami most pont a szememmel egy vonalba esik, így nem tudok ellenállni a kísértésnek… De miért is kellene? 

- Minek? Terhes úgy sem lehetek – válaszol felettébb elmésen előző kérdésemre.

- És ha valamilyen halálos, nemi úton terjedő betegségem van? – nézek rá komolyan.

- Akkor mi van? Ha te meghalsz, akkor nekem sem érdemes tovább élnem – bújik hozzám, arcát a nyakamba temetve. – De eddig mindig használtál óvszert, ugye? 

- Persze – mosolyodok el, majd arcát gyengéd erőszakkal magam felé fordítom, és megcsókolom. Közben egyik kezemmel lenyúlok közénk, ahol meg is találom idő közben újra keménnyé vált férfiasságát, ujjaim köré fonom, és elkezdem mozgatni a kezem, ez alatt pedig Ő is elkezd mozogni rajtam. 

Hát… Ha eddig nem tudtam leírni, hogy mit éreztem, akkor most már nem is próbálkozok. A gyönyör egyszerűen vastag ködként telepedett rá elmémre, és semmire sem tudok rajta és az okozóján kívül figyelni. Mindkettőnk nyögései egyre hangosabbak, a tempó is egyre gyorsul. És mikor arra a pontra érek, hogy már nem bírom tovább, megérzem, ahogy Bill összeszűkül körülöttem, majd ahogy kéjes hangján a nevemet nyögi, végül pedig valami folyós forróságot a kezemen, amelyikkel eddig férfiasságát kényeztettem. Nekem sem kell több, az én testem is azonnal megfeszül és egy hangos nyögés kíséretében adom át magam az extázisnak. 

Pár földöntúli perc után végre sikerül magamhoz térnem, a légzésem lassan normalizálódik, és a tudatom is viszonylag kitisztul. Ez egyszerűen csodálatos volt! – mosolyodok el, és még mielőtt ezt meg tudnám osztani az illetővel, aki azzá tette, arra leszek figyelmes, hogy egyenletesen szuszog az ölemben, pofiját a nyakamba temetve, szorosan ölelve magához. 

Hát…tudom én, hogy fárasztó tudok lenni néha – mosolyodok el megint, aztán vigyázva arra, hogy nehogy felébresszem, felcsúszok a párnák közé, Őt szorosan a karjaimban tartva. Az órára pillantva megállapítom, hogy még csak fél 12 van, szóval még rengeteg időnk van odaérni a galériába. Nyomok még egy lágy csókot angyalkám homlokára, aztán engedem, hogy az álmok engem is magukkal ragadjanak, mert tudom, hogy most kellemes lesz az ébredés, hisz Ő itt lesz velem.