Bill naplója 9. rész

Na, itt lenne a folytatás. Tudom, hogy sokat késtem, de inkább nem is kezdem el sorolni, hogy mennyi dolgom volt, úgysem arra vagytok kíváncsiak. Jó olvasást. ^.^

9.rész

2009. november 22. 

Szia, Naplócskám!

Azt hiszem, most nincs miért magyarázkodnom. Tegnap írtam, és tádááám! ma megint írok. Ügyes vagyok, ugye? Hát…Nem, ezt kifejezetten nem mondanám a tegnapi teljesítményem után, amit rögtön el is mesélek…már amennyire emlékszem…

Miután elköszöntem tőled, tényleg nekiálltam készülődni…Bár nem sok kedvem volt… Már majdnem kész voltam, épp pár nyakláncot aggattam magamra a szobámban, mikor teljesen váratlanul valaki hátulról átölelt. Gondolom, mondanom sem kell, hogy majdnem elhaláloztam szívrohamban, de aztán a rejtélyes támadóm megszólalt, és rájöttem, hogy tőle a legkevésbé sem kell félnem…kivéve mikor hülye vagyok..szóval mindig…de nem félek tőle mindig …csak mikor…na, jó, inkább hagyjuk…

- Gondoltam, hogy meg fogsz ijedni. Olyan felelőtlen vagy. Egy pszichopata őrült is bejöhetett volna ide, ugyan úgy, ahogy én. Miért nem vigyázol kicsit jobban?  – hallottam meg Andy hangját közvetlenül a fülem mellett, aztán elengedett, így felé tudtam fordulni.

- Hogy kerülsz ide? – kérdeztem, és tudom, hogy nem volt túl kedves és nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, de tényleg fogalmam sem volt, hogyan sikerült neki úgy feljönni az emeletre és bejönni a szobámba, hogy észre sem vettem.

- Én is nagyon örülök neked. – vágta be a műdurcit, de nem fordult el, inkább összeszűkített szemekkel kezdett fixírozni.

- Jaj, hát! Nem azért mondtam, csak nem tudom, hogyan jöttél be ide. – néztem rá bocsánatkérően, mire elmosolyodott és megint magához ölelt, ami egyébként mániája…Legalábbis Tomot és engem egyfolytában ölelget… ha nem haragszik, amiért nem szóltunk neki, hogy vége a turnénak…

- Jól van, nem haragszom. – engedett el ismét – És igazából most kivételesen azzal a lökött bátyáddal akartam beszélni, de látom, még nincs itthon. – húzta el a száját.

- Nincs. Még? Héj, honnan tudod, hogy nem volt itthon?

- Délután láttam a belvárosban azzal a Naomival – legalábbis gondolom, hogy Ő volt – de nekem valahogy nagyon nem tetszik a csaj…És ahogy néztem, Tom sem repesett az örömtől, hogy végre vele lehet…Mostanában komolyan nem értelek titeket, de… - kezdett volna bele a papolásba, viszont előtte végig nézett rajtam, aztán felhúzott szemöldökkel kereste meg újra a tekintetem. – Hova mész?

- El… - motyogtam, miközben lesütöttem a szemem, Ő meg felvonta egyik szemöldökét.

- Hmm…Szóval el akarsz menni, mi? Igaz is, egy kis szex tényleg rád férne… - mondta halál komolyan, elgondolkozó arccal, mire én azonnal felkaptam a fejem és jól fejbe vagdostam.

- Hogy lehetsz ennyire perverz? – néztem rá hitetlenül, mire csak még jobban elmosolyodott.

- Heh, ez még nem is minden. De hisz tudod… - hajolt közelebb, és adott pár puszit a nyakamra, én meg persze próbáltam minél távolabb húzódni tőle, de sajnos az ágyam meggátolt ebben, és háttal ráestem, Ő meg rám, és úgy folytatta. Persze tudtam, hogy csak lökött volt már megint, de akkor is nagyon fura volt, hogy ezt csinálta.

- Jaj! Fúúj, már!!! Andyyy!!! Hagyd abba!!!  - próbáltam távolabb tolni magamtól, ami szerencsére sikerült is, mert nem fogott olyan erősen.

- Jól van, na! Csak hülyéskedtem. Tudod, hogy nem másznék rád, akár mennyire is szeretnék… - vezette végig tekintetét a testemen.

- Andy!

- Jól van, na! Mondom, hogy nem! Annál sokkal többet jelentesz nekem. – mosolygott rám, és persze én is elmosolyodtam.

- Tudom. – ültem fel, aztán sóhajtottam egyet.

- Amiatt a dolog miatt akarsz elmenni itthonról, melyet nem mondasz el, ugye? – kérdezte aggódással a szemében, mire én nem tudtam mást tenni, csak bólintottam.

- Rendben. Nem mondom, hogy nem jó ötlet, mert úgyis tudod, és hiába is próbálnálak lebeszélni, tudom, milyen önfejű vagy…És most hiába nézel így, akkor is ez az igazság. – dugta ki a nyelvét, aztán összeborzolta a hajam, amit én kábé öt perccel előtte csináltam meg!!! Persze jól rá is csaptam a kezére érte, eztán amennyire muszáj volt, visszaigazítottam magam…mármint csak a hajam.

- Jól van, gyönyörű vagy… - rázta meg kicsit rosszallóan a fejét miközben az arcán végig mosoly bujkált, de aztán hamar elkomolyodott – Én is megyek veled, jó?

- Hát… - akartam volna mondani neki, hogy talán jobb lenne egyedül, de hamar a szavamba vágott.

- Jaj, mindig elfelejtem, hogy tőletek nem szabad kérdezni semmit! Veled megyek, és kész. Én még ismerek is pár jó klubbot erre felé, ahol normális zenét is játszanak, nem azt a hülye, monoton, elbaszódott mosógépre emlékeztető technót.

- Rendben. De csak a zene miatt… - motyogtam, de persze hallotta.

- Csak a zene miatt, mi? – húzta fel egyik szemöldökét, én meg csak kidugtam rá a nyelvem, aztán felálltam az ágyamról.

- Na, menjünk már! – indultam el az szobaajtóm felé.

- Jaj, de kis türelmetlen valaki… - állt fel Ő is és követett le a nappaliba, ott megvártam, míg felveszi a cipőjét, mert azt nálunk is betartja, hogy nem járkál cipővel a lakásban, annak ellenére, hogy Tom és én igen, szóval igazán nem számít, hogy Ő leveszi-e vagy sem…De mindegy! Miután kész lett, elindultunk. És mivel gyalog kellett menni, mert nem engedte, hogy beüljek az autómba –valószínűleg sejtette, hogy nem lesz jó vége az estének – fél óra múlva oda is értünk ahhoz a klubhoz, ahova Ő úgy döntött, hogy menni fogunk.

Kicsit kételkedve vizsgálgattam a szórakozóhely nagy, vas ajtaját, és mikor feljebb pillantottam és megláttam a neon betűkkel villogó feliratot, amely a nevét takarta, csak még több kétely támadt bennem.

- Most mi az? Tök jó hely. Bár jár ide pár elég fura alak, de velük nem kell foglalkozni.– kezdett nyugtatni, amint észrevette, hogy valami nagyon nem tetszik.

- Biztos, hogy jó? Azért ez a Lucifer’s Angels felirat… olyan…na, jó, menjünk be! – húztam el a szám, és már nyitottam volna ki az ajtót, de Ő megfogta a kezem és nem engedte.

- Figyelj, Bill! Nem muszáj. Én annak örülnék a legjobban, ha most szépen hazamennél, és aludnál egy jót, aztán…

- Jaj, nyugi már! – vágtam a szavába – Csak kicsit fura volt a név, de legalább itt valószínűleg nem kell félnem amiatt, hogy belém kötnek, mert smink van a képemen. – nyomtam le a kilincset, majd az ajtó nagy nyikorogva kinyílt, de köszönhetően a hangos rock zenének, senki sem figyelt fel rá.

- Az biztos… - motyogta Andy, aztán utánam jött.

Hát…az oké, hogy már a név alapján is meg lehetett állapítani, hogy valószínűleg nem a társadalom rózsaszín fellegekbe burkolózott egyénei járnak oda, de…Az azért mégiscsak kicsit sokkoló volt, hogy rögtön, ahogy beléptünk, megpillantottam három emberkét, akik…hát…fogalmam sincs, miért, de a hátukon a bőrükbe akasztott két kampó és a kampókhoz erősített kötelek segítségével repkedtek a levegőben a velük mit sem foglalkozó, szórakozó tömeg felett. 

Ahogy felfogtam, hogy mit művelnek, rögtön Andy-re pillantottam, aki csak megvonta a vállát, mintha számára ez egy tök szokványos látvány lenne.

- Ők így érzik jól magukat. – tette még hozzá, aztán kicsit beljebb lökdösött, mert páran szerettek volna kimenni, és mivel mi épp az ajtóban álltunk, akadályoztuk ebben Őket.

- Bill, biztos, nem lenne jobb, ha inkább hazamennénk? – kérdezte aggódva, miközben kicsit közelebb hajolt, de a hangos zene miatt így is alig lehetett hallani.

- Öhm… - vezettem végig bizonytalanul a tekintetem az elég furcsa kinézetű fiatalokból álló tömegen (na, jó, azért hozzám képest nem néztek ki olyan furcsán), aztán visszanéztem Andy-re, aki láthatóan annak örült volna, ha úgy döntök, hogy haza akarok menni, de ennek ellenére csak megráztam a fejem és kicsit beljebb mentem, nem törődve se Andy, se az én baljós megérzéseimmel…

- Hát, jó! Akkor gyere, bemutatlak valakinek. – fogta meg a kezem és kezdett maga után húzni, én pedig nem ellenkeztem, mert miért tettem volna? Úgysem ismertem ott senkit rajta kívül.

Egészen a bárpultig követtem, ahol aztán leült az egyik bárszékre és mivel én sem láttam jobb lehetőséget, követtem a példáját. Hamarosan meg is jelent a pultos srác, aki festett szőke, félhosszú, extravagánsan belőtt hajával, sötét sminkjével, az arcát díszítő piercingekkel és szinte talpig fekete műbőr ruháival mesterien beillett a többi szórakozó fiatal közé. Ránk mosolygott, aztán vidáman üdvözölte Andy-t.

- Szia, Andreas, régen láttalak. Ki a srác? – bökött felém a fejével.

- Hello, Josh. Bill, de ne csinálj úgy, mintha pár hete még nem arról áradoztál volna itt nekem, hogy Ő álmaid pasija. – forgatta a szemét Andy, én meg csak nagyokat pislogtam hol rá, hol a pultos srácra, aki aztán perverzen elmosolyodott és felém fordult.

- Helló, Bill. Ne törődj azzal, amit ez a lökött beszél. Nem normális szegény, de gondolom, ezt te is tudod. Viszont…igaz, ami igaz, tényleg tudom, hogy ki vagy és... – nézett végig rajtam, közben megnyalta ajkait – valóban elvinnélek egy kőrre. – bökte ki végül, mikor már ismét a szemembe nézett, én meg csak bámultam rá és azon gondolkodtam, hogy pofon vágjam, vagy csak kirángassam a szemöldökéből a pc-jét, de mikor már épp eldöntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha mindkettőt alkalmazom, Andy megszólalt.

- Le lehet kopni, Josh. Nem azért mutattalak be Billnek, hogy rámássz, hanem azért, hogy ha holnap gyomormosásra viszik az egyik hülyenevű löttyöd miatt, tudja, hogy kit hibáztasson.

- Jaj, már! Te azért lettél rosszul tőle, mert nem bírod a piát, de ezt százszor elmondtam már. Mindegy, mit kértek inni? – nézett ránk kérdőn.

- Mindegy, csak erős legyen. – vontam vállat.

- Oh, csak nem szerelmi bánat?

- Szerintem nem sok közöd van hozzá. – válaszolt helyettem Andy.

- Jól van, na! Csak azért kérdeztem, mert azon könnyen segíthetünk. Van egy kulccsal zárható személyzeti WC. – nézett rám sokatmondó tekintettel, melyből kitűnt, hogy mit szeretne csinálni velem, de már nem foglalkoztam vele, rájöttem, hogy hiába is csinálnék bármit, Ő már csak ilyen perverz.

- Köszöni szépen, nem kéri a segítséged. – válaszolt megint Andy helyettem.

- Jaj, jól van már! – forgatta a szemeit – És te mit kérsz inni?

- Semmit, kösz. Jobb lesz, ha egyikünk józan marad. Billtől ezt most aligha várhatnám… - nézett rám kicsit aggódó tekintettel, mire én megforgattam a szemem. Bár az tény, hogy teljesen igaza volt…

Ezután Josh rögtön el is tűnt valahova, én pedig kicsit körül néztem, mert addig csak annyit sikerült megállapítanom a helyről, hogy…fura…

Miután viszont jobban szemügyre vettem pár dolgot, rájöttem, hogy a levegőben repkedő emberkéket, és a többi szórakozó fiatal kinézetét leszámítva, teljesen okés hely. Élő zene volt, amit egy számomra teljesen ismeretlen, viszont nagyon jó hangzású punk-rock együttes szolgáltatott, és mivel az együttes tagjai magasított színpadon álltak, közvetlenül a bárpulttal szemben, még a rálátásom is nagyszerű volt rájuk. A terem szélein, ha a színpaddal szemben ültem, nekem jobb és bal oldalt, kanapék, karosszékek és helyes kis asztalkák voltak elhelyezve (persze mindegyik a fekete legsötétebb árnyalatában), amitől kifejezettel házibuli hangulat volt. A fények pedig szerencsére nem voltak olyan vakítóak és neon színűek, mint egy átlagos szórakozóhelyen, ezért tényleg kellemesen érezhettem VOLNA magam…Ami persze nem ment, és miután Josh kihozta az italomat, ami fogalmam sincs, mi volt, azonnal megittam az egészet, amiért persze Andy rám is szólt, mert tény, hogy a kérésemhez illően elég erős valami volt a poharamban, de ezt figyelmen kívül hagyva, inkább szemügyre vettem pár érdekes emberkét a tömegből…

Hát…szerintem annyi fekete bőr cuccot, szado-mazo szerkót, piercinget, tetoválást, és fültágítót még sose láttam egy helyen...Ja, és persze a fekete sminkről se feledkezzünk meg, ami nagy számban a fiúknál is előfordult. Többnyire mindenki az enyhén aberrált szexuális hajlamait kifejező tánc keretein belől szorosan a partneréhez simult és dörgölőzött, amitől, hogy őszinte legyek, kicsit felfordult a gyomrom…vagy a piától, amit ittam…Mindegy, a lényeg, hogy eléggé émelyegtem, ezért inkább visszafordultam Andy felé, aki viszont nem volt sehol, de helyette kaptam egy perverz pultost szorosan a képembe.

- Mi van? – kérdeztem, és kicsit távolabb húzódtam.

- Látom, nálad nem megyek semmire azzal, ha kijelentem, hogy jól meg akarlak baszni itt hátul a WC-ben, mindenféle különösebb érzelem nélkül, úgyhogy…Mondták már, hogy gyönyörű vagy, mikor elgondolkodsz? – kérdezte szenvtelenül, én meg megint szívesen lekevertem volna neki egyet, de inkább csak sóhajtottam és még távolabb húzódtam.

- Igen, mondták. De nálam ezzel sem érsz el semmit, úgyhogy…Örülnék, ha megmondanád, hova tűnt Andy. – váltottam témát gyorsan, ráadásul tényleg ez foglalkoztatott akkor a legjobban.

- Kiment telefonálni. Szólt is neked, de…Te arról álmodoztál éppen, hogy hányféle pózban akarod csinálni velem. – mosolyodott el perverzen, én meg már csak megforgattam a szemem. – Na, jó, akkor próbálkozok máshogy…Kérsz még inni? Van még pár jó erős piánk. – húzta fel a szemöldökét, hogy ezzel is jelezze, megint valami perverzség járt a fejében.

- Ja, az jó lenne. De ne éld bele magad, akár mennyire is kiütöm magam, akkor sem fogsz a seggemhez nyúlni. – forgattam meg megint a szemeim.

- Na, azt majd meglátjuk. – mosolygott gonoszan, aztán már nem is volt sehol, és ezentúl folyamatosan gondoskodott is róla, hogy ne legyen üres a poharam.

Hamarosan Andyi is visszajött és a legszebb nézésével kért bocsánatot.

- Ne haragudj, de fel kellett vennem, és most el is kell mennem. Anya eltörte a lábát, és már jól van, de tudod, mi lenne, ha nem jelennék meg a többi álsajnálkozó rokon között… - vágott egy unalmat kifejező grimaszt, aztán megint komoly lett. – Viszont nem akarlak egyedül itt hagyni, Bill. Jobban örülnék annak a ténynek, hogy otthon vagy, szépen megfürödtél, és bebújtál a takaróid alá, hogy kipihend ezt az egészet, nem pedig, hogy itt vagy e között a sok… - vezette végig tekintetét a táncolókon – …hát…köztük… - bökött a fejével a tömeg felé, én meg csak elmosolyodtam.

- Nem kell aggódnod, miattam, Andy. Elleszek itt. Egyébként nem tudom, hogy mi bajod velük.

- Nincs semmi bajom velük, csak nem akarom, hogy te is ott végezd, ahol a legtöbben, ha innen elmennek. Szerinted miért táncolnak így egymással és mi ez a sok szado-mazo cucc? Olyan orgiákat fognak tartani, amit még egy sokat látott pornófilm rendező is tátott szájjal figyelne. – válaszolta meg azonnal saját kérdését, mire én elmerengve megint körbe néztem.

- Van benne valami… - húztam el a szám, miután én is felfigyeltem pár egyértelmű jelre – De nem kell félned, nekem valamiért sosem állt szándékomban orgián részt venni. És különben is: fúúújjj!!! – dugtam ki kicsit a nyelvem, hogy kifejezzem mennyire undorítónak találom a témát, de valahogy ez sem győzte meg.

- Bill, tudom, hogy nem az irányíthatatlan szexuális perverziódról vagy híres, de szeretném, ha nem is kerülnél olyan helyzetbe, ahol esetleg elgondolkodsz rajta, hogy…

- Fúújj!!! Nem, dehogyis! – vágtam a szavába – És különben is! Nem vagyok már gyerek! Ha egy csomó perverz idióta között akarom kielégíteni a saját látens szado-mazo stílusú szexuális vágyaimat, akkor ezt meg is teszem, nem számít, ki mit mond. De ez az, amitől a legkevésbé kell félned. – próbáltam megnyugtatni, és meggyőzni, hogy hadd maradhassak, de még mindig nem nagyon jött össze.

- Oké. Akkor az orgiás részt felejtsük el, viszont mit is mondtál? Hogy nem vagy gyerek? Ühüm, tudod, az, hogy nagykorú vagy és van jogsid, nem jelenti azt, hogy mindig jól döntesz. Pont azért vannak a barátaid, hogy segítsenek. És tudod, mi van? Én még attól sem félek, hogy a szemedbe mondjam, hogy néha igenis nagyon gyerekesen viselkedsz! Ezt pedig nem sértésképp mondom, hanem azért mert ismerlek, és tudom, hogy, ha nem is változol meg tőle nagyon – amit nem is kérek, mert te így vagy nagyszerű – legalább elgondolkodsz rajta kicsit. Bill, csak azt akarom, hogy vigyázz magadra jobban, mint mostanában. Nem eszel, sápadt vagy és akár hányszor találkoztam veled, mióta hazajöttetek a turnéról, mindig elsírtad magad. Aggódok miattad, érted? – kérdezte tényleges aggódással a szemében, mire én nyeltem egy nagyot és komoly erőfeszítésbe telt, hogy összeszedjem magam, és ne könnyezzen be a szemem.

- Igen, értem. Tudom, hogy gyakran vagyok gyerekes, és mostanában nem is vagyok valami jó hangulatban, de nem kell aggódnod miattam. Jól vagyok, csak egy kicsit most nem úgy alakultak a dolgok, ahogy jó lett volna és… - még rengeteg dolgot tudtam volna neki mondani akkor. Tényleg meg szerettem volna magyarázni neki mindent. Talán azt is elmondtam volna, hogy mi van Tom és köztem, de hála Josh-nak, ebből nem lett semmi.

- Héj, mi ez a komolyság? Itt a piád, tessék. – rakott le elém egy poharat, mely tele volt valami fura színű löttyel, de ezzel nem nagyon foglalkoztam, és jól meghúztam, amit lehet, hogy nem kellett volna, mert kibaszottul erős volt és fájni kezdett tőle a fejem, viszont pár pillanat múlva már sokkal jobb lett…sőt, kifejezetten jobban éreztem  magam, mint előtte.

- Na, erről beszélek! Ez így nem lesz jó, Bill. Ha itt hagylak, úgy kiütöd magad, hogy nem fogsz tudni hazamenni és… - kezdett volna megint bele Andy, de Josh szokásához híven közbevágott.

- Hagyd csak itt, nyugodtan, majd én hazaviszem, ha végképp k.o. lesz… - aztán vetett rám egy pillantást – ami elég valószínű. – fejezte be, és hogy jó szándékát bizonyítsa ránk mosolygott.

- Ja, mert majd én engedem, hogy pont te fuvarozgasd, mi? Felejtsd el!

- Jaj, már! Azért még nekem sem áll fel egy félhulla, lelkibeteg rocksztárra, akár mennyire is baszni való segge van. – mondta kissé felháborodva Josh, én meg csak figyeltem, ahogy arról tárgyalnak, hogy mit akarok csinálni. Bár kifejezetten untatott a téma, úgyhogy inkább megint beleittam abba a valamibe…aztán még jobban éreztem magam….

Végül aztán megegyeztek abban, hogy Josh hazavihet, de holnap (azaz ma) Andy le fogja ellenőrizni (!!!), hogy csinált-e velem valamit. És bár ez tudom, hogy úgy sem fog megtörténni, azért kíváncsi lennék rá, hogyan csinálná: „Na, jó, Bill! Állj fel, húzd le a nadrágod, pucsíts be, és hadd nézzem a feneked!” Úristen, még viccen is rossz!!!

Miután Andy elment, Josh leült velem szembe, és csak nézett, persze a perverzebb tekintetével, de ez akkor már végképp nem érdekelt,úgy voltam vele, hogy nézzen csak, ha az jó neki. És úgy látszik, jó volt, mert kábé fél órán keresztül ez ment, aztán megjelent mellettem két srác, akik egy másik pultostól rendeltek inni, aztán igencsak elmerültek egymás szájüregének feltérképezésében.

- Itt mindenki buzi? – kérdeztem Josh-tól, aki látszólag meglepődött ezen.

- Hát…mi ezt úgy mondjuk, hogy itt mindenki szeret mindenkit. – magyarázta, aztán vállat vont.

- Ja, oké. Nem mintha zavarna, csak kérdeztem.

- Rendben. És veled mi van? Te is mindenkit szeretsz, mi? – nézett rám kérdőn.

Emlékeztem rá, hogy valami miatt nagyon nem lenne jó, ha elkezdenék a szexuális beállítottságomról beszélni, de valahogy sehogy sem tudtam rájönni, hogy mi az, úgyhogy úgy voltam vele, hogy miért ne válaszoljak, ha már egyszer megkérdezte.

- Hát…Öhm…ja…vagyis…nem tudom…nem igazán érdekelnek sem a lányok, sem a fiúk… - vontam vállat, Ő meg félredöntötte a fejét.

- Hát pedig nem úgy nézel ki, mintha impotens lennél… - nézett végig rajtam elgondolkodva – Inkább csak egy valaki érdekel, mi?

- Ja… - húztam meg megint az italom.

- És Ő lány vagy fiú?

- …Fiú… - nyögtem ki hosszú hallgatás után, de utána a többi kérdésére már nem válaszoltan, hogy ki Ő, és hogy miért nem vagyok vele. Elég az, hogy én és az a bizonyos másik személy tudja…és talán majd egyszer Andy is fogja…ha lesz elég bátorságom elmondani neki…

Időközben viszont rájöttem, hogy ez a Josh amilyen perverz, épp olyan jófej is tud lenni csak akarnia kell, úgyhogy már tényleg nem érdekelt, hogy mi lesz velem, ha teljesen kiütöm magam. Miközben ezt megtárgyaltam magammal neki vissza kellett menni dolgozni, úgyhogy egyedül maradtam…egészen addig, míg valaki „véletlenül meg nem botlott” és öntötte majdnem rám az italát.

- Upsz! Bocsika. – mosolygott rám teljesen részeget színlelve, miközben vagy fél centire volt az arca az enyémtől, én meg persze azonnal eltoltam.

- Szar trükk. Próbálkozz mással. – néztem rá unottan, mire azonnal megváltozott az arckifejezése, és a részegen csillogó tekintetét azonnal morcosra cserélte.

- Jól van, na! Látom még sem vagy olyan hülye, mint amilyennek néha mutatod magad. – mosolygott rám fölényesen, de engem valahogy nem ez kötött le, hanemaz, hogy felfedeztem, az alsóajkában ugyan ott és ugyan olyan piercinje van, mint Tomnak. Ettől kicsit el is gondolkodtam, hogy vajon Ő most mit csinálhat, de aztán hamar magamhoz tértem, hála az egyik épp a képembe világító lámpának.

- Heh, most nagyon okosat mondtál, tudod? – néztem rá úgy, mint Ő rám pár perce.

- Na, mi van? Hisztis kedvedben vagy? Nem dugtak mostanában meg, ugye? – kérdezte, és így visszatekintve, ha teljesen magamnál lettem volna, biztos jól beleverdesem a fejét a pultba, de mivel nem voltam, csak elfintorodtam.

- Na, jó. Látom, nem vagy túl beszédes kedvedben, úgyhogy most megyek. De ne félj. Nem kell sokáig nélkülöznöd a társaságom, csak addig hagylak itt, míg kicsit jobban el nem száll az a csinos kis buksid a piától. Na, pá, majd jövök. – mosolygott rám szélesen, aztán már el is tűnt a tömegben, én pedig csak unottan figyeltem ezt, aztán elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért mindenki az én seggemet akarja?! Kibaszottul szép látvány lehetek félig kiütve, elkenődött sminkkel miközben valami alkoholos ital kíséretében a végtelenül szánalmas életemről elmélkedek…

De mindegy, már egészen kezdtem megszokni a környezetet, és egyre jobban éreztem magam, természetesen azoknak a löttyöknek a segítségével, melyeket Josh folyamatosan elém rakott. De persze egy idő után nem csak a jótékony gátlás feloldó és közérzetjavító hatásukról győződhettem meg, hanem arról is, hogy ha valaki ennyit iszik, akkor nem árt, ha van a közelben WC…

Mikor már épp sikerült meggyőznöm magam, hogy tényleg meg kellene keresnem a mosdót, és (elsőre) sikeresen fel tudtam állni a székről, valaki megint úgy döntött, hogy ismerkedni akar, ezért „véletlenül megbotlott” és majdnem rám öntötte az italát.

- Ez még mindig kibaszottul szar trükk! – néztem kicsit mérgesen az előttem álló alacsony, barnahajú csajra, aki azzal a másik idiótával ellentétben nem kapta fel a vizet, hanem elmosolyodott.

- Úgy örülök, hogy látlak! – kiáltott fel, aztán szorosan magához ölelt, mintha csak egy régi ismerőse lettem volna, pedig még sose láttam az előtt…azt hiszem…

- Öhm…Ja, szerintem is tök jó, de örülnék neki, ha nem szorítanál ennyire! – fejtettem le erősen ölelő karjait magamról, mire csodálkozva nézett rám. – Bocs, megyek, mert pisálnom kell! – öhm…ja, asszem ezt mondtam…Írtam már, hogy nem voltam teljesen magamnál, ugye? …Nem... Na, de akkor most írom! Fura, mert itt már tényleg nem nagyon én irányítottam, amit csinálni, viszont a legtöbb dologra emlékszem…

Na, miután otthagytam a csajt, megkerestem a mosdót (a járásomról inkább ne beszéljünk…), aztán miután kész voltam, visszamentem a helyemre, ahol addig is ültem, és egyáltalán nem lepődtem meg, mikor a lányt még mindig ott találtam.

- Jaj, de jó, hogy visszajöttél. Azt hittem, meg fognak erőszakolni a WC-ben… - nézett rám kicsit aggódva, amit igazából nem értettem, mert akkor beszéltünk életünkben először, de végül ráhagytam.

- Nem volt bent senki. – vontam vállat, és közben elgondolkodtam, hogy miért hiszi mindenki azt, hogy engem bárki csak úgy megerőszakolhat. Akár mennyire is nem úgy nézek ki, ha muszáj, meg tudom védeni magam.

 - Értem. – bólintott komoly arcot vágva, aztán megint felcsillantak a szemei – És hogy kerülsz te ide? Hogy érzed magad? Miért egyedül vagy? Hogy vannak a kutyusaid? Hol van Tom?… - a többire már nem emlékszem, de még sorolta vagy 10 percen keresztül a kérdéseit, mire rájött, hogy ha szóhoz engedne jutni, akkor talán tudnék válaszolni is rájuk – Bocsi, mondj csak, amit akarsz, nekem bármi megteszi. Imádlak. – nézett rám nagy szemekkel én meg csak bámultam rá.

- Szoktad hallgatni a számainkat? – kérdeztem, mert gotich lolita stílusú ruháinak és az egy-egy szemei köré festett csillagnak köszönhetően, nagyon nem úgy nézett ki, mint akit foglalkoztatna a zenénk…Ja, és a viselkedéséről már ne is beszéljünk…fogalmam sincs, hány éves lehet, de hogy nem legálisan jutott be a klubba az is biztos.  

- Igeeeeeeeeeen! Nagyonnagyonnagyonnagyon szeretlek! – szorongatott megint meg, de olyan hosszú időn keresztül, hogy lassan kezdtem belefulladni gesztenyebarna, derékig érő, sík egyenes hajába. Aztán végül mégis elengedett és csak mosolygott rám, mint aki vár valamire.

- Mit szeretnél? – kérdeztem, mert csak nem akarta kibökni.

- Kérek szépen autógrammot. – pislogott rám nagyokat, én meg miért is tagadtam volna meg a kérését, ezért elvettem egy szalvétát a tartóból (az igencsak jó kérdés, hogy minek van szalvéta egy rock klub bárpultján…).

- Van tollad? – néztem rá kérdőn, ő meg előhúzott a hajában lévő nagy, fekete-fehér kockás masni alól egy tollat, és odanyújtotta nekem – Ez normális dolog? – pislogtam rá értetlenül, Ő meg csak megrázta a fejét, hogy nem érti, mire célzok… - Áh, mindegy, mi a neved?

- Ichi. – mondta ezt is akkora vidámsággal a hangjában, amilyet már nagyon régóta nem hallottam…Talán még én szoktam régebben így viselkedni, mikor hála az ilyen-olyan interjúknak, díjátadóknak, after-party-knak, és hasonló eseményeknek, találkozhattam a kedvenc zenészeimmel. De mostanában valahogy nincs kedvem ugra-bugrálni, bárkit is zárnak össze velem…

 - Ichi? Mint az egy japánul? – néztem rá érdeklődve, Ő meg hevesen bólogatni kezdett.

- És tudod, miért? Mert én vagyok a Sátán első számú szolgája. Rám bízza a legfontosabb feladatokat. – mosolygott büszkén, én meg felvontam egyik szemöldököm.

- Biztos, hogy Sátánt akartál mondani? – kérdeztem, aztán elmosolyodtam, mert szerintem kifejezetten érdekes látvány lenne, ahogy ez a kábé 155 centi magas, égszínkék szemű, és nagyon édes pofijú csajszi városokat rombol le…

- Igen, én csak is Őt szolgálom. Ugye te is? – kérdezte gyerekesen.

- Bocs, nekem nincs időm senki szolgálatába állni… - válaszoltam, közben pedig ráfirkantottam neki a nevem a szalvétára, meg még valami kis hülye szöveget (oké, az írás azért jelentett némi nehézséget hála az elfogyasztott alkohol mennyiségének), aztán odaadtam neki.

- Juuuuuuj, köszönöm! – ugrott a nyakamba, de most szerencsére hamar elengedett és miután kicsit távolabb lépett, jobban végigmért, aztán elgondolkodva megszólalt – Tudod, a bátyámnak nagyon bejönnél. Pont az esete vagy. – döntötte el a fejét, és úgy vizsgálgatott tovább, ami normális körülmények között nagyon zavart volna, de akkor valahogy mégsem éreztem zavarónak, mint ahogy azt sem, hogy bárhova néztem egyfolytában kiéhezett tekintetekkel találtam szemben magam, melyeknek ha a gazdáikhoz odamentem volna, biztos nem kellett volna sokáig győzködnöm egyiket sem, hogy dugjon már meg.

- Egyébként most Ő is itt van. Akarsz találkozni vele? – kérdezte gondolom a bátyjára utálva, de már ott sem volt. Nekem meg nem nagyon volt időm foglalkozni vele, mert valaki, azaz egy perverz pultos jól letapizott hátulról, úgyhogy azzal kellett foglalkoznom, hogy minél jobban szétrugdossam a golyóit…Ja, még ha így is történet volna! De sajnos elmenekült, nekem meg nem volt erőm utána rohangálni, ráadásul már a járással is komoly problémáim voltak, úgyhogy érdekes lett volna, ha csak úgy elkezdek rohangálni, mintha nem is ittam volna meg legalább másfél liter alkoholos italt az este. Inkább visszaültem a helyemre, és tovább iszogattam a mittudoménmianeve löttyöt, aztán pár pillanat múlva megint arra lettem figyelmes, hogy valaki jól belemarkol a hátsómba. Megfordultam, és ki nézett velem farkasszemet? Heh, úgyse találgatsz, úgyhogy elmondom: Mr. Tettetemhogyrészegvagyokésnemtudokolyatmondaniamiérdekelúgyhogyigyálcsakmajdvisszajövökhamárrészegvagy… Na jó, ezt most így lehet, hogy nem értetted meg, úgyhogy inkább leírom máshogy: az a hülyegyerek, aki Ichi előtt esett majdnem rám, mert „részeg volt”. És…jó, most lehet, hogy furán fog hangzani, de az első, ami feltűnt rajta, hogy iszonyatosan szép kék szeme van, amit ráadásul még fekete szemceruzával ki is emelt, és pont ennek, vagyis a szép szemeinek köszönheti, hogy nem húztam be neki egyet, ami persze fel is tűnt neki és győzelmesen elmosolyodott.

- Látom már eleget ittál. – ült le mellém a székre.

- És akkor mi van? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Hát…

- Ti ismeritek egymást? Miért nem mondtad, bátyó? Gonosz vagy! – sértődött meg Ichi, aztán, hogy ezt be is bizonyítsa eltűnt valahova.

- Na, de jó! Most keresgélhetem majd fél óráig. – nézett unottan, de aztán felém fordult és máris érdeklődővé vált a tekintete. – Viszont te majd segítesz, ugye?

- Nem.

- Nem? Hát, jó, akkor… - motyogta, de a többit már nem értettem, mert nagyon hangos volt a zene. Ültünk még ott kábé negyed óráig, én ittam, Ő meg fogalmam sincs, miről beszélt, arra már nem emlékszem. Annyi viszont még rémlik, hogy valamilyen csoda folytán a telefonja kiesett a zsebéből pont úgy, hogy hozzám legyen közelebb, ezért persze én hajoltam le érte és vettem fel, bár ezt valószínűleg tiszta fejjel nem tettem volna meg, mert akkor pontosan tudtam volna, hogy miért ejtette le a mobilját. De az is lehet, hogy már akkor is tudtam, és azt is, hogy miért abban a pillanatban húzta el a kezét az italomtól, mikor visszafordultam felé, akkor pedig már akár biztos is lehettem volna benne, hogy mit csinált, mikor megkérdezte, hogy miért nem iszom még egy kicsit. Viszont nem érdekelt. Nem érdekelt már semmi. Az sem számított volna, ha ott előttem hal meg mindenki, aki eddig fontos volt a számomra. Mentem volna utánuk egy pillanatnyi gondolkodás nélkül. Épp úgy, ahogy aztán a számhoz emeltem a poharat, és majdnem kiittam az egész tartalmát. Ezután pedig…Ezután már nem emlékszem semmire, csak arra, hogy reggel vakuvillanásra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, egy tök idegen szobában találtam magam, teljesen meztelenül fekve egy nagy franciaágyon. Hirtelen fogalmam sem volt, hogy mi történt, csak azt tudtam, hogy iszonyatosan fáj a fejem, nem tudom, hol vagyok, és tök meztelenül fekszem egy idegen ágyon. Persze amint az utóbbi leesett azonnal magamra húztam a takarót, és próbáltam emlékezni, de csak jó pár perc után jutott eszembe pár dolog, de azokból már nagyjából össze tudtam rakni, hogy mi történt, és hogy őszinte legyek iszonyatosan bűntudatom volt az egész miatt. Egyrészt, hallgatnom kellett volna Andy-re, hogy menjek haza, mikor Ő is elment, másrészt pedig az is bántott, hogy két napja még Tommal töltöttem életem legszebb fél óráját azon az erkélyen, most meg egy idegen srác ágyában ébredek, egy minden bizonnyal szenvedélyes éjszaka után…legalábbis az Ő számára biztos, az volt… 

Egy darabig még szenvedtem az ágyban a gondolataimmal küszködve, aztán eszembe jutott, hogy mire ébredtem…

Abban a pillanatban összeszedtem kicsit magam, felkeltem az ágyról, megkerestem a szobában szanaszét dobált ruháimat, felöltöztem, aztán lementem a földszintre, ahol miután kicsit körül néztem, észrevettem, hogy „kedves vendéglátóm” épp a konyhában tevékenykedett.

- Töröld ki! – mentem be a kis helyiségbe ahol valamilyen olajos kaja szaga terjengett, amitől nemhogy csak a fejem kezdett jobban fájni, de még a gyomrom is felfordult.

- Oh, jó reggelt, kis vadcicus. Tudod, hogy összekarmoltál az éjszaka? – fordult felém, aztán ajkait győztes mosolyra húzta.

- Nem, nem tudom. Egyet találhatsz, miért. – fontam keresztbe a karjaim magam előtt.

- Jaj, hát! Oké, kértem egy pici segítséget egy kis por állagú haveromtól, de nem kaptál sokat, amúgy is eléggé kiütötted már magad.

- Kösz, annyira azért nem, hogy lefeküdjek veled. De már tök mindegy. Örülj neki, hogy meghúztál. Gratulálok, nagyon ügyes vagy, meg tudsz baszni egy öntudatlan idiótát! Ezért minden elismerésem. – mondtam cinikusan, mire Ő csak megforgatta szemeit. – Töröld ki a képet!

- Mert ha nem? – kérdezte, és azt hitte, hogy ezzel most nagyon megfogott.

- Akkor nem. Én viszont megyek. Pá. – indultam el a bejárati ajtó felé, és már felhúztam a cipőmet, mikor Ő is odaért.

- Csak ne olyan gyorsan. Tudod, akár milyen hihetetlen, még bedrogozott állapotban sem voltál hajlandó csak úgy ágyba bújni velem, így előtte kénytelen voltam beszélgetni veled pár dologról… - állt elém, én pedig akkor egy pillanatra megijedtem, hogy valamit elmondtam, amit nem kellett volna, de aztán lebeszéltem magam róla.

- Aha, persze. Úgyse tudsz semmit, úgyhogy… - nyitottam ki az ajtót, mikor megint utánam szólt.

- Szóval szerelmes vagy a bátyádba, igaz?

Öhm…Bocsi, csengettek, és mivel megint csak én vagyok itthon nekem kell kinyitni. Pill, és jövök.

Szerzői megjegyzés: Még mindig a megjegyzésekhez szeretném kérni a kommenteket, mert, ha nem kapok, akkor szomorú leszek, és ki tudja, mi fog történni Billel...Köszönöm.^.^